Nézelődök kint az ablakban. Minden szürke. Homályos. A fákat tépi a szél. Elkezd csöpögni az eső. Már csak szellő van és egyszercsak leszakad az ég. A szél felerősödik. A szürke felhőkből meg kiszakad a viz. Villámok mély basszúsát hallani. Egyedül vagyok itthon. Csak nézem ahogy tombol kint a vihar. Ahogy menekülnek az emberek az eső elől. A szürkeség mindent betakar. Ilyen időhöz leginkább a Gorillaz vagy a Deftones illik. Zeneileg. Ki is ülök egy cigire az ablakban. Az eső nagyon erős. Nem fúj már a szél, nincs dörgés sem. Csak esik. Senki nincs az utcákon. Ki lenne ilyen időben?... Max csak a menekülő emeberek vagy a szépen lassan sétáló emberek akiket nem érdekel,h megázik-e. Én az utóbbihoz tartozom. Szeretek esőben sétálni. Akkor minden nyugodt. Nincs kint senki csak én. Nem jár semmi a fejemben. Nem idegeskedek semmin. Nem gondolkodok semmin. Nyugodt vagyok. Csak bagózok és zenét hallgatok. De a majdnem lemerült elememmel és a majdnem elszivott cigarettámmal és az út 3/4-nél kezd múllani a nyugalmam. Beérek a kapuba. Elpöckölöm a cigim. Még kint állok. Nézem, ahogy parázslik a cigim. Elalszik. Belépek a kapuban. Elhallgat a zene. A kulcsom után kutatok. Belépek a lakásba. Csend van, minden szürke...és csak én vagyok benne.

/Mai program is meg van. Ivás...mimás. Majd meglássuk milyen lesz =)/